Második generációs amerikai magyar fiatalok egy kisebb társasága az 1970-es évek közepén létrehozott egy önképző kört a manhattani Magyar Házban Fiatal Magyarok Munkaközössége (United Hungarian Youth Organization) néven. 1975-ben ezen belül Érdekvédelmi Figyelő és Tájékoztató Tanácsot is alapítottak, melynek célja az volt, hogy a szándékos hamisítás, tudatlanság és ferdítés következtében a különböző médiumokban megjelent cikkek, filmek, stb. a sérelmes adatok szerzőjét vagy nyilvánosságra hozóját helyesbítésre késztesse. Az önképző körbe járó fiatalok a sajtófigyelésnek köszönhetően értesültek egy ’75-ben, a Neue Zürcher Zeitung által nyilvánosságra hozott, magyar egyházakat is súlyosan károsító román rendelkezésekről, amely miatt egyre elkeserítőbbnek ítélték az erdélyi magyarság helyzetét, s ellenlépésre szánták el magukat. Ennek érdekében az önképzőkör erdélyi részlegének javaslatára 1975 novemberében egy komoly tüntetést kezdtek szervezni. Mivel azonban az akkoriban működő magyar szervezetek alapszabályainak egyike sem engedélyezett ilyen jellegű „politikai” tevékenységet, a rendőrségi engedély űrlapjait kitöltve egy hivatalos, akkor még ad hoc jellegűnek szánt szerveződés alapítására szánják el magukat, amelynek a Committee of Human Rights in Rumania (továbbiakban CHRR) nevet adták, amely ugyanakkor még nem öltött ebben az időben kötött formai kereteket.
A tüntetés szervezéshez a már korábban erdélyi magyarság megsegítésére alapított emigrációs szervezetek, különösen az 1952 óta működő Amerikai Erdélyi Szövetség tagjai – akikhez a később megalakult CHRR tagjaihoz rokoni és baráti szálak fűztek – különböző módon reagáltak a kezdeményezésre. Az AESZ elnöke, Teleki Béla, az 1941-44 között működő Erdélyi Párt volt elnöke, akivel Hámos Lászlónak – távoli rokonok lévén – édesanyján keresztül volt kapcsolatban, a tüntetés ötletét mindvégig ellenezte. Ugyanakkor fontos támogatója volt az ügynek Hámos László akkori apósa, az AESZ alelnöke, Koréh Ferenc, aki minden héten meghívta a Szabad Európa Rádióban közvetített erdélyi magyaroknak szóló, saját állandó műsorába. A két órán keresztül sugárzott beszélgetések mellett Hámos és társai igyekeztek egy megfelelő színvonalú hirdetést is megjelentetni valamelyik vezető amerikai újságban is. Kapcsolatok révén a New York Times-ban sikerült egy majdnem teljes oldalt kitevő hirdetést megjelentetniük 1976. május 7-én. (Részleteiben lásd kiemelt tétel.)A hirdetést látva, az akkor éppen polgármesteri székre pályázó, és New York képviseletét ellátó, az emberi jogokért egész pályafutása alatt kiálló Ed Koch is olvasta a cikket, aki hamarosan személyesen felvette a kapcsolatot a fiatal szervezettel.
Az 1976. május 8-án megrendezett, mintegy három órán keresztül tartott tüntetés megmozdította a New York és New Jersey magyar származású fiatalságát: összesen kb. háromezer magyar és amerikai tüntető gyűlt össze a New York-i román ENSZ Misszió 93. utcában található épülete elé. A CHRR mintegy ötven tagból álló rendezősége nagy fegyelmet tartott a tömegben: az épülettől száz méterre barikádokat húzott fel, emellett a soviniszta jellegű táblákat elkobozták, a bekiabálókat rendreutasították. A megmozduláson több politikus is szót kapott, illetve küldött írásbeli nyilatkozatot. James Buckley, New York-i szenátor első titkárán keresztül biztosította támogatásáról a magyarságot, majd New York városának egyik polgármesterjelöltje, Mario Biaggi képviselő személyesen tartotta meg beszédét, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai törvényhozók nem a román kormánynak, hanem az amerikai állampolgároknak tartoznak elszámolási kötelezettséggel. A tüntetés nagy sikere lendületet adott az erdélyi magyarság sérelmeiért kiálló mozgalom számára, ugyanakkor a szerveződés alapítótagjai (így Zalavári Attila, Hámos László és Brogyányi Jenő) szerint ennek súlyos ára is volt: a laza szervezeti keretek ugyanis elégtelennek bizonyultak a megnövekedett számú aktivista irányítására. Sokan egyből vezető pozícióra törekedtek, mások a szerveződést másik magyar szervezet ernyője alá kívánták bevonni, megint mások túllépték előre megbeszélt feladatköreiket, ártva ezzel a szerveződés jó hírének, vagy pedig rágalmakat gyártottak, anélkül, hogy a rájuk bízott feladatokat elvégezték volna. Ennek következtében a fent említett alapítótagok egy 1976. februári összejövetelen megbízták Hámos Lászlót, hogy az ad-hoc szerveződésnek szánt „Committee for Human Rights in Rumania” nevet hivatalosan is bejegyeztesse New Jersey és New York államokban, azért, hogy „ezt a nevet illetéktelenül senki ne használhassa például jogosulatlan pénzgyűjtésre”. A bejegyeztetés július 1-én történt meg, amelynek során a laza szervezeti szabályokat egy írott alapszabállyal helyettesítették.
